A hónap meséje
Meseszeretők figyelmébe ajánlom ezt a rovatot! Itt minden hónapban olvashattok egy mesét, vagy verset. Ha neked is van kedvenc meséd hozd el és a következő hónapban az is olvasható lesz itt.
Május hónap meséje
A kecske
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer
egy kecske. Ez a kecske találkozott a farkassal. Azt mondja a farkas:
- Most én megeszlek. Borzasztóan éhes vagyok.
- Ne egyél meg, farkas koma, inkább elhozom neked a három fiamat. Úgyis nagyon
rosszak.
- De be ne csapj, mert baj lesz! - egyezett bele a farkas.
Hazament a kecske, a három gidájának egy-egy kukoricacsövet tett a szájába,
és rájuk parancsolt, hogy így jöjjenek a farkas elé.
Az meg rámordult a kecskére:
- Soká hoztad őket!
- Hagyd el, farkas koma! Olyan rosszak, hogy az előbb is felfaltak egy farkast,
annak a csontján rágódnak még mindig.
A farkasnak se kellett ennél több. Úgy beszaladt a sűrűbe, hogy azóta se látták.
A kecskemama pedig boldogan ment haza három kicsinyével.
Április hónap verse
Romhányi József: A bűnbánó elefánt
Az elefánt elmélázva
A tópartra kocogott,
és nem vette észre lent a
fűben a kis pocokot.
Szerencsére agyon mégse taposta,
csak az egyik lábikóját
egyengette laposra.
„Ej, de bánt, ej, de bánt!”
sopánkodott az elefánt.
„Hogy sajnállak, szegényke!
Büntetésül te most tízszer
Ráhághatsz az enyémre!”
Ha tetszett a vers keressétek
a könyvtárban a Majd megnövök én című kötetet, melyben még
több verses történetet olvashattok.
Március hónap meséje
Szentgyörgy naptól Szentjánosig
Öregember és öregasszony össze akartak házasodni. Na, először mondják meg egymásnak, hogy kinek mi a hibája!
- Nekem csak annyi a hibám
– kezdi az öregasszony-, hogy Szentgyörgy naptól Szentjánosig egyet fáj
a fejem.
- Nem baj, lelkem – mondja az öreg -, akkor fogadunk valakit.
- S neked mi? – kérdi az öregasszony.
- Nekem csak annyi, hogy víztől úgy megrészegedem, hogy azt sem tudom, mit
csinálok.
Na egybekelnek. Tavasz lett, már Szentgyörgy napja is eljött. A gazda hat
ökörrel s a szolgával kiment a mezőre. Mennek haza, nincs vacsora. Az asszony
beteg, megkezdődött a főfájás. Na, ettek, ittak, amit elékaptak, s azzal
megvolt.
Másnap megint mentek szántani. Mennek haza, megint nincs semmi vacsorára.
Harmadik estére is csak beteg volt az öregasszony, s nem volt semmi vacsora.
Na, az öreg nem szól semmit, csak azt mondja a szolgának:
- Adj, fiam egy csupor vizet!
Iszik, iszik, s egyszer csak úgy megrészegedik tőle, s nekiesik az asszonynak,
s istenesen elveri.
Másnap megint kimegy az öreg szántani a szolgával. Jönnek haza estére, hát
az öregasszony, mint egy menyecske fut eléjük, nyissa a kaput, s messziről
kiáltja:
- Hagyják az ökröket, majd én kieresztem őket. Menjenek kentek vacsorálni.
Bekötötte a marhákat, és ment adni nekik finom húslevest s palacsintát.
Falatoztak jóízűen, s mikor már megvacsoráltak, megszólal a gazda:
- Na, e’ jó volt, fiam, most pedig adj egy csupor vizet.
- Jaj, ne, lelkem uram, csak azt ne, hozok én magának mindjárt bort a pincéből.
- De ha vizet akarok – mondja a gazda.
- Jaj, a tegnap is megrészegedett kend tőle. Inkább csak igyék bort.
Azóta az öregember soha vizet nem ivott, csak bort, de nem is részegedett
meg soha. Igaz, az öregasszonynak se fájt soha a feje.
Ha még több hasonló
mesét szeretnél olvasni keresd a könyvtárban a tréfás meséket tartalmazó
A nevető Erdély című kötetet!
Február hónap meséje
A macska és az egér
Itt is volt, ott is volt,
édesapámnak is volt, édesanyámnak is volt, nekem is volt, neked is volt, volt
a világon egy macska. Ez a macska egyszer tejet evett egy tálból; odamegy
egy kis egér, csak nyalogatja, csak nyalogatja a tál szélét. Mondja neki a
macska:
– Ne bolondozz ám, egér pajtás, ne nyalakodjál, mert majd bekapom a farkincádat!
A kis egér nem hitte, csak nyalakodott, a macska bekapta a farkincáját. Rítt-sírt
a kis egér, kérte a macskát, adja vissza neki a farkincáját, de az nem adta.
– Hozz nekem tejet a tehéntől, akkor visszaadom a farkincádat.
Elment az egér a tehénhez.
– Tehén, adj nekem tejet, tejet adom cicának, cica visszaadja farkincámat.
– Nem adok addig . mondja a tehén ., míg nekem a kaszástól szénát nem hozol.
Elment a kis egér a kaszáshoz.
– Kaszás, adj nekem szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet,
tejet viszem cicának, cica visszaadja farkincámat.
– Nem adok addig, míg nekem a sütőtől kenyeret nem hozol.
Elment a kis egér a sütőhöz.
– Sütő, adj nekem kenyeret, kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad nekem füvet,
füvet viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja
farkincámat.
– Nem adok addig . mondja a sütő ., míg nekem a disznótól szalonnát nem hozol.
Elment a kis egér a disznóhoz.
– Disznó, adj nekem szalonnát, szalonnát viszem sütőnek, sütő ad nekem kenyeret,
kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad nekem füvet, füvet viszem tehénnek, tehén
ad nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja farkincámat.
– Nem adok addig . mondja a disznó ., míg nekem fától makkot nem hozol.
Elment a kis egér a fához. Amint ott nézeget fel keservesen, hogy mi módon
kellene onnan makkot hozni le, hirtelen egy szem makk leesett, a kis egérnek
a fejére esett, úgy megütötte, hogy mindjárt megdöglött bele.
Ha a kis egér meg nem döglött volna, talán az én mesém is tovább tartott volna.
Ha szeretnél még több mesét olvasni Arany Lászlótól látogass el az Olvasni jó oldalra!
Január hónap meséje
A csillag és a tintahal
Élt egyszer a tenger mélyén egy
tintahal, aki mást sem csinált, folyton csak zsörtölődött.
- Úszni, csak úszni, mindig csak úszni! ? mondogatta méltatlankodva, és csápjaival
számolva sorolni kezdte. ? először is: az úszás nagyon fárasztó, másodszor:
nagyon unalmas, harmadszor?
- Hát még te milyen unalmas vagy ? szólt közbe egy halacska- Ha tényleg olyan
nagyon fáraszt az úszás, akkor miért nem ülsz meg inkább egyhelyben valahol?
Rengeteg hely van a tenger fenekén, jut belőle mindenkinek.
- Nem úgy van az! Én nem érem be akármilyen hellyel. Annak a jó kis sziklának
a csúcsát akarom!
- De hát az ott a tengeri csillag helye. Mindig ő ül ott.
- Azt mondod? Szóval fenntartott helye van a csillagocskának? No, majd meglátjuk,
mennyire az ő helye az.
A tintahal odaúszott a tengeri csillaghoz.
- Nicsak! Egy csillag itt a tenger fenekén. Hát ez meg hogyan lehet?
- Hogy érted ezt?- kérdezte a csillag.- Hiszen nekem itt van a helyem!
- Mit nem mondasz! Te bizony nagyon tévedsz kiscsillag. Csak azt ne mond,
hogy nem tudtad, hogy a csillagoknak az égen van a helyük! Mert ezt aztán
igazán mindenki tudja: ott van fenn a helyük az égben, a hold körül.
-Tényleg? ? álmélkodott a tengeri csillag. ? Nahát, ezt nem is tudtam? Hát,
akkor felmegyek én is oda.
Levált a kőről és úszni kezdett, fel a tenger színe felé. Amikor elérte végül,
meglátta a csillagos eget és megpróbált kiugrani a vízből, hogy odajusson,
fel a csillagok közé; próbálkozott, nekirugaszkodott újra és újra, de csak
nem járt sikerrel.
Akkor aztán elpityeredett.
-Hát te miért sírdogálsz itt? ? kérdezte a tonhal. ? Mintha bizony nem lenne
még elég sós víz a tengerben!
- Mert nem bírok feljutni az égbe, a többi csillag közé, pedig ott volna a
helyem.
- És azt meg ki mondta neked, hogy ott van a helyed?
- A tintahal.
- Vagy úgy, a tintahal! ? mondta erre a tonhal. ? No, gyere csak velem csillagocska,
kapaszkodj az uszonyomba?
És a tonhal, uszonyán a tengeri csillaggal, leúszott egyenesen a tenger fenekére.
Megállt a szikla csúcsa felett, amelyen nagy elégedetten pöffeszkedett a tintahal.
- Te mondtad azt, hogy a tengeri csillagok helye fent van az égen? ? kérdezte
a tonhal.
- Igen! Mert először is az a véleményem, másodszor meg vagyok győződve, harmadszor
biztosan állíthatom, negyedszer?.
- És azt tudod-e, hogy a tintahalaknak hol van a helyük? ? kérdezte a tonhal
vészjóslóan, kissé közelebb úszva.
- Ő?őő? hát nem is tudom ?
- A tonhalnak a hasában, ott van a helyük! ? mondta a tonhal, és nagyra tátotta
a száját.
No, erre aztán több sem kellett a tintahalnak, otthagyta a sziklát, és uzsgyi,
eliszkolt amilyen gyorsan csak bírt. A csillag nagy boldogan visszaült a helyére,
a szikla tetejére, a tintahalat meg többé senki sem látta arrafelé.
Ha tetszett a mese és szeretnétek hasonló történeteket olvasni keressétek a könyvtárban Roberto Piumini Mesék egy szuszra című könyvét.